13.
A kérdezősködő gyermek nevelése
A gyermek született kérdező, nem kell erre nevelni, de ebben nevelhető.
A sok kérdés miatt a szülőt az a kísértés éri, hogy elfojtsa a gyermek kérdéseit, ahelyett, hogy:
jó kérdésfeltevővé nevelné!
Minden tudás, kérdéssel kezdődik.
Folyamatos kérdezés = tudás gyarapodása.
Aki nem kíván kérdéseket feltenni, arra az értelmi éhhalál veszélye leselkedik. Az átlagos szülő többet fáradozik azon, hogy visszafogja a gyermek kérdéseit, mint hogy nevelje őt ezen a téren!
Helytelen:
-Ne kérdezz annyit!
-Jajj, ne tegyél fel ilyen buta kérdéseket!
-Miért kérdezgetsz állandóan?
-Halálra gyötörsz a kérdéseiddel!
Helyes:
*Örülök, hogy mindent tudni akarsz!
*Mindig kérdezz nyugodtan, ha valamiről többet szeretnél tudni!
*Minél többet kérdezel, annál jobb, feltéve, hogy jó kérdéseket teszel fel!
Az átlagos gyermek, előbb-utóbb úgy érzi, hogy ha kevesebbet kérdez, annál felnőttebb lesz, és elnyomja ezt a vágyát. Mire fiatal felnőtté válik, az az egykor tudásra szomjazó, kérdésekkel teli ember, kész tudatlanságban élni, és meghalni, mintsem hogy, feltűnést keltsen olyan kérdésekkel, amelyek bosszanthatnak másokat, vagy árthatnak az ő tekintélyénrk.
Mi gátolja a szülőt, hogy megválaszolja a kérdéseket?
>Sok időt vesz igénybe.
>Nem mindig tud könnyen válaszolni, kellemetlen a számára, hogy elismerje tudatlanságát egy témában, ami a gyermeket élénken foglalkoztatja.
>Könyebb, és jó benyomást kelt, ha olyasmiről beszélget, amit ő ért, a gyermek nem.
Miben/Miért kell korlátoznunk a gyermek kérdéseit?
<pl. Édesanyja látogatójától megkérdezze, mennyi idős/miért nem olyan szép, mint az anyukája?
<Szegényabb játszótársától megkérdezze, hogy miért nincs jobb cipője/Miért anyukájának kell mosnia rájuk?!
<Ne szakítson félbe másokat azért, hogy egy őt foglalkoztató kérdést megkérdezzen!
<Mások előtt kérdezzen apjától/anyjától (személyes dolgokat).
Amikor neveljük, meg kell tanítanunk, hogy mikor, kinek tegye fel, a helyes kérdéseit!
*A Szülőhöz szabadon fordulhasson kérdéseivel!
*Örömmel kell fogadnunk kérdéseiket, melyekre őszinte választ szeretne kapni!
*Elkülöníthetünk ún. "kérdező időt" (esti lefekvés)
*Érezzük kötlességnek, hogy szeretettel, megfontolta válaszoljunk!
*Ha túl sokat kérdez valamiről, elterelhetjük más irányba.
*Egyszerűen fogalmazzunk, korának megfelelően, ne úgy, hogy az meghaladja a felfogóképességét!
*Adjunk új ismereteket, és bíztassuk, hogy idővel többet is megtudhat a dologról!
(Pl. Napfelkelte
Nem helyes: Mély csillagászati ismeretekkel traktálni.
Helyes az ablakokra mutatva elmondani, melyiken, hogyan figyelheti meg, hogy a Nap K-en kel, Ny-on nyugszik.
14.
A gyermek hitének a nevelése
A hit kezdettől fogva ott a természetében, erre nem kell nevelni.
Feladat:
--->Helyes irány
--->Bölcs fejlesztés
Személybe vetett hitet értünk, nem hittételek elfogadását!
"Az a cselekedet, amellyel a bűnös ember rábízza magát egy másik személyes lényre, egy Megváltóra."
Kijelentés révén tesz szert Isten ismeretére.
Aki az erkölcsi neveléséért felelős, annak kötelessége feltárni az Istenről szóló kijelentést.
Felfogja édesanyja/édesapja hangját --> felfogja, hogy hittel imádkozzon Istenhez, mert Ő is hallja.
1. Megtanulni hinni Istenben.
Rossz Pl. Higgyen az imádság erejében, vagy a jó viselkedés értékében: Ha jó gyerek = Áldás,
Ha rossz gyerek = Nem számíthat áldásra--> Eltávolodik Istentől, saját magatartására számíthat.
Helyes: *Elmondani, hogy Isten jobban tudja, mi a legjobb nekünk, mint mi, - örül, ha rábízzuk bajunkat, kívánságunkat, de rá kell bízni annak eldöntését!
--->Istenbe vetett hitre kell tanítanunk
--->az felkelti a jó cselekedetek utáni vágyat.
--->Isten szeretetét megismertetni Krisztussal, képviselőjével (közelsége/szeretete/hatalma). Sötétben és veszélyben, egyaránt bízzon a Megváltó együttérzésében!
Lk. 18;17. Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.
Hitre nevelés = legkényesebb, legfontosabb kötelesség.
==> a gyermek java, életének boldogsága, hatékonysága múlik ezen.
MK. 9;42 Aki botlásba visz egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek, jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák. (Vida fordítás)
15.
A nyugalom napjának megtartása
A hét minden napja az Úr napja, de egy nap különösen.
Nem az a nehézség, hogy hogyan vegyük rá annak megtartására, hanem, hogy mit jelentsen a számára!
CÉL:Megszerettetni az Isten kijelölt napján végzett kedves szolgálatot.
-->megérteni, mit jelent a nyugalom nap bölcs, és helyes megtartása!
*Az Isten számára elfogadható szolgálat alapja a szeretet legyen, ne szolgai, vonakodó magatartás, mert ez nem nyerheti el az Úr jóváhagyását!
*A nyugalom napja az Isten, és népe közötti szeretetteljes szövetség jele/jelképe.. Hagyjuk abba munkánkat/szórakozásunkat, vegyünk részt Isten imádatában!
"Ez az a nap, mit az Úr szerzett, örvendjünk, vígadjunk e napon!"
-->Ne terhes kötelesség napjának tekintsük!
-->Kisgyermekkorban kell elkezdeni!
-->Felhívni a figyelmet, a nyugalomnapra
-->Kiemelni a hét többi napjából (Öltözés/Vmi örömöt kapcsolni hozzá Pl. Ének, kedvében járhatunk, más játék)
-->Elérni, hogy kedves emlék legyen, mint (PL a szülinap, Karácsony).
-->Kihangsúlyozni, Isten szeretete minden időben mekkora!
-->A nyugalom napja ragyogóbb legyen (Bibliai könyvek, folyóíratok, makettek, Bibliai játékok)
A játék (időtöltés), pihenés, hozzá tartozhat az Istentiszteletükhöz, mint a szülőknek a Biblia tanulmányozás, Tanítás.
-->Vasárnapi ebéd
-->Nem kell ugyanazt tennie, mint a szülőknek
-->Pihenés = az elfoglaltság megváltoztatása
-Látogatás hazafelé nagymamához
-Ne ez lgyen a kemény tilalmak, sivár, és kellemetlen napja!
-Énekek, dicséretek nagyobb szerepet kapjanak!
-Történetek/Beszélgetések
A Szülő áldozata ezért:
*Idő
*Bátorság
*Elszántság
*Önmegtagadás
*Hit
*Tisztelet Isten iránt--> Örömben megnyilvánulva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése