MEGHÍVÓ GYEREKHÉTRE Általános Iskolásoknak

OKTÓBERI MEGHÍVÓK

SOK SZERETETTEL VÁRUNK GYÜLEKEZETI ALKALMAINKRA IS!

A középpontba Istent szeretnénk állítani, neki vagyunk hálásak az életünkért, és minden jó dologért, amit kapunk Tőle!

Október 12.de. Istentisztelet Baja Kádár u. 5. H:6500.

du.  HÁLAADÓ Bátmonostor Baracskai u. 34. H: 6528. Vendég lp. Kübler János Kezdés: 15h

Október 18. 17h Körzeti NŐI KÖR BAJA

Téma: Kapcsolatunk más felekezetekkel

Kézműves: Őszi sütőtökdísz kartonból 

Október 19. de. Istentisztelet Baja 

du. BEMERÍTÉS BÁTMONOSTOR Kezdés 15h

Október 26. de. Istentisztelet Baja  

du. BAJA HÁLAADÓ Vendég lp. Révész Lajos Kezdés 15h

MEGHÍVÓ

MEGHÍVÓ

Kedves Édesanyák!

Reméljük, már felírtátok a naptáratokba a
10. jubileumi Anya kimenőjét!

Mi már alig várjuk, hogy találkozhassunk 
április 5-én!

Nemzetközi keresztény Iskola Diósd, Ifjúság u. 11.

Program: 9h15-16h 30.

"Szeresd az életet"

Miben vagyok okos? (Intelligencia típusok)

Hogyan dícsérjük meg, és javítsuk ki a gyerekeket?

Túlélési praktikák zűrös napokra                                                   

előadók: Dr Kathy Koch és Rhonda Kasper

Bejelentkezés: 8h30-9h15-ig.

Kérünk Benneteket, hogy amennyiben velünk tartotok
ezen a lelki wellness-napon, mindenképp
jelentkezzetek április 2-ig, szerda emailben:anyaiszivek@gmail.com

vagy telefonon: +36-30-434-8249
hogy rendelhessünk Nektek ebédet. 

A részvételi díjat csak a helyszínen kell majd fizetnetek.
(3000 Ft meleg ebéd, italok, desszert, ajándékcsomag árát tartalmazza)

április 2 utáni jelentkezőknek nem tudunk ebédet biztosítani.

További információ: +36-30-576-2511

"A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. 

A szeretet tehát a törvény betöltése"

(Róm. 13,10) 

HOGYAN BESZÉLGESSÜNK ISTENNEL? 

Amikor a szülőszobán gyönyörű kislányomra néztem, elárasztott az iránta érzett szeretet. Csodáltam édes kis lábujjait, a drága ujjacskákat a kezén és gyönyörű arcocskáját, és tudtam, hogy szeretni fogom ezt a piciny lánykát, akármi történjék is. Nem kell kiérdemelnie a szeretetemet, és soha nem is fogja elveszíteni azt, akármit is hoz az életünk.

 

Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy Isten milyen nagyon szerethet engem. Nem kellett kiérdemelnem, és soha nem veszíthetem el szeretetét.

Elgondolkodtam azon a kapcsolaton, amire a kisbabámmal vágytam. A szeretetem olyannyira erős volt,
hogy megszakadna a szívem, ha lányom úgy döntene, hogy továbbáll és megtagad engem minden egyes nap;
ha nem bízna abban, hogy számára a legjobb döntéseket hozom, akkor is, amikor nem látja értelmét; ha
nem lenne kedve megosztani velem az életében megjelenő kérdéseit és érzéseit.

Mélyen belül tudtam, hogy ez az a kapcsolat, amilyenre Isten is vágyik velem.

Amit Isten akar:

Minőségi időt: ahogyan lehetetlen lenne kapcsolatot kiépíteni a lányommal anélkül, hogy minőségi időt
töltünk együtt beszélgetve, úgy lehetetlen Istennel kapcsolatot építeni, ha soha nem töltök időt azzal, hogy
beszélgetek Vele és meghallgatom Őt.

Bizalmat: Éppen ahogyan a lányom megtanult teljesen bízni bennem, mert bizonyítottam, hogy a legjobbat
akarom neki, Isten is bebizonyította, hogy érdemes bíznom Benne. Mint amikor nem tudom megmagyarázni
a döntéseimet a lányomnak, mert még úgysem értené, úgy az én korlátozott értelmem is lehetetlenné teszi,
hogy megértsem Isten összes döntését az életemre nézve.

Életem része legyen: Isten arra vágyik, hogy hálás legyek, együtt nevessek Vele, osszam meg az érzéseimet Vele – akkor is, ha az harag –, kérdezzem Őt, beszéljem meg Vele az aggodalmaimat. Ahogyan én részese akarok lenni a lányom életének, a legkisebb dolgoknak is, úgy Isten is ugyanerre vágyik velemkapcsolatban.

Az Istennel való beszélgetést nem kell túlbonyolítani. Társalogj Vele úgy, mint egy hozzád közel állóval! A
szavak nem kell, hogy hangzatosak vagy ékesek legyenek. Légy igazi! Ő önmagadért szeret Téged és ezen
semmi nem változtathat.

Amikor azon töprengsz, hogy Isten valóban törődik-e veled, akkor egyszerűen csak gondolj arra a kapcsolatra, amilyenre te vágysz gyermekeddel! Isten ugyanilyen kapcsolatra vágyik veled.

Isten vár Rád. Beszélgess Vele!

Írta: Connie Davis Johnson
Fordította: Faragóné Sárdy Emőke, aki nagyon hálás azért, ahogyan Isten tudja őt szeretni mennyei Atyjaként és
még beszélgetni is akar vele.

BARÁTOKRA MINDIG SZÜKSÉGÜNK VAN

„A mamakörben nem fogsz új barátokra találni. Találkozhatsz ugyan klassz anyukákkal, de a barátságok a saját nappalidban születnek majd.” Emlékszem, ezt a mondatot újra és újra elmondtam abban a mamakörben, amit évekig vezettem, még a Hearts at Home (Anyai Szívek) megalapítása előtt.

Azt akartam az anyukákban tudatosítani, hogy a barátságok nem születnek meg csak úgy maguktól, és attól sem, hogy hetente vagy kéthetente összejövünk más anyukákkal, hogy eltöltsünk egy-két órát egy mamakörön. A barátságok például akkor kezdődnek, amikor meghívunk egy másik anyukát magunkhoz egy csésze teára, vagy – ha nem szívesen fogadunk vendégeket – egy közös piknikre vagy a közeli kávézóba.

A barátság nem pottyan az ölünkbe csak úgy magától. A barátságot fel kell építeni. Időt és energiát kell
belefektetni. Meg kell teremteni. Sokszor az kell hozzá, hogy az egyik fél bátran kezdeményezzen.

Ha tagjai vagyunk egy anyukákból álló csoportnak, felhasználhatjuk ezeket a találkozókat arra, hogy
megismerjük a többi anyukát. Nem lesz mindenki a közeli barátunk, akivel együtt megiszunk egy kávét, de
úgy sose fogunk barátságokat kötni, hogy nem engedünk be senkit magunkhoz, és nem töltünk időt együtt
olyanokkal, akik tudnák, milyen is a mi életünk.

A barátnőm, Crystal egyszer elhívott sétálni – a mi barátságunk például így kezdődött. Becky barátnőmmel
egyszerre nyitottunk egymás felé, sok évvel ezelőtt. Lisával együtt dolgoztunk a Hearts at Home-nál, és a
munkatársi viszonyból lassan barátság lett. Ugyanez történt MarLo és Tonya esetében is. Szinte mindegyik
barátságom úgy kezdődött, hogy az egyik fél kereste a találkozást a másikkal a megszokott kereteken kívül
is.

Ha új barátokra vagy olyan anyukák társaságára vágyunk, akiknek hasonló korú gyerekei vannak, nem kell a világ végéig elmenni értük – a saját nappalinkban vagy a közeli játszótéren is fellelhetjük őket.
Lehet, hogy közben néhány olyan dolgot is meg kell tennünk, amit amúgy nem mindig csinálunk szívesen, de egy új barátság megér ennyi kockázatot!

Írta: Jill Savage (5 gyerek anyukája, 3 kicsi nagymamája, a Hearts at Home alapítója)
Fordította: Király Teodóra, aki három kislány anyukája Budapesten

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Amikor felhagytam a

 “Siess már!” felszólításokkal

“Amikor az ember sűrűn betáblázott életet él, minden egyes perccel el kell számolnia. Ilyenkor úgy érzi, arra kell törekednie, hogy a teendők listájáról valamit mindig ki lehessen húznia, folyton a telefonjára kell pillantania, és a következő elintézendő dolog helyszínére kell sietnie. Mindegy, hogy osztja be az ember az idejét, vagy hogy egyszerre hány dologgal tud foglalkozni, soha nem elég az idő, hogy utolérje magát.

Két évig ez volt az életem. A gondolataimat és a tetteimet e-mailek, sms-ek, emlékeztetők és túlontúl zsúfolt napirend jellemezte. És bár a belső főnököm mindent megtett, hogy a teleírt napirendem minden egyes pontját teljesíteni tudjam, mégsem tudtam.

Hat évvel ezelőtt egy ráérős, gondtalan, „szagoljunk meg minden egyes virágszálat” típusú kislány személyében ajándékot kaptam az égiektől.

Amikor el kellett mennünk valahova, ő biztosan a csillivilli erszényét és a csillámos koronáját választotta.

Amikor olyan késésben voltunk, hogy már öt perccel azelőtt ott kellett volna lennünk, nyilván akkor ragaszkodott hozzá, hogy valamelyik plüss állatkáját is bekössük az autós ülésbe.

Amikor gyorsan be akartam kapni egy ebédet valahol, leállt egy idős nénivel beszélgetni, aki szerinte pont úgy nézett ki, mint a nagymamája.

Amikor fél óra alatt oda kellett érnem valahova, azt szerette volna, ha menet közben minden egyes kutyánál és érdekességnél leálljunk.

Amikor tele volt a napom teendőkkel és reggel hatkor keltem, hogy minden beleférjen, azt kérte süssek tojást de szép lassan, óvatosan kevergessem.

Az én gondtalan gyerekem óriási ajándék volt a feladat-orientált énem számára, csakhogy én ezt nem láttam. Ó nem, amikor az ember rohamtempóban él, csőlátása lesz, és csak azt látja, mi a következő teendője a listán. Bármi, ami nem a listán szereplők kipipálásához tartozik, csak időpazarlás.

Valahányszor a gyerekem miatt el kellett térnem a jól megtervezett napirendemtől, azt gondoltam magamban „Erre most nincs időnk!”. Így aztán a két leggyakrabban elhangzó szó a számból a „Siess már!” volt.

Így kezdtem a mondataimat.
Siess már, különben elkésünk!

Így fejeztem be a mondataimat.

Lemaradunk mindenről, ha nem sietsz már!

Ezzel kezdtem a napjainkat.
Siess már, edd meg a reggelidet! 
Siess, öltözz föl!

És ezzel fejeztem be a napjainkat.

Siess már, mosd meg a fogadat! 
Siess, bújj be az ágyba!

És bár a „siess már” felkiáltás nem igazán volt hatással a lányom sebességére, mégsem hagytam abba. Talán még többször is mondtam neki, mint azt, hogy „szeretlek”.

Az igazság fáj, de az igazság a gyógyulás útja.. .és általa közelebb kerülhetek ahhoz a szülőhöz, aki lenni szeretnék.

 Aztán egy nap minden megváltozott. Épp a nagyobb lányomat hoztuk haza az oviból és szálltunk ki az autóból. Mivel a nagylányom úgy gondolta, nem a neki megfelelő tempóban haladunk, azt mondta a húgának „Olyan lassú vagy!” Amikor keresztbe fonta a karjait és sóhajtott egy nagyot, mintha csak magamat láttam volna. Földbe gyökerezett a lábam.

Nyomulós voltam, állandóan siettettem és sürgettem egy kicsiny kis gyereket, aki egyszerűen csak élvezni akarta az életet.

Kinyílt a szemem. Megláttam, hogy az állandóan siető természetem milyen káros hatással volt mindkétlányomra.

Bár reszketett a hangom, mélyen belenéztem a kislányom szemébe és azt mondtam neki “Sajnálom, hogy állandóan sürgettelek. Olyan jó, hogy mindenre hagysz időt, igazából úgy szeretném, ha én is ilyen lehetnék.”

Mindkét gyerekem meghökkenve hallgatta a szavaimat, de a kisebbik lányom arcán látszott, hogy megérti és örömmel fogadja a szavaimat.

“Ígérem, hogy mostantól türelmesebb leszek,” mondtam, ahogy megöleltem a kis göndör hajú angyalkámat, aki most sugárzott az anyja ígéretében.

A „siess már” felkiáltást könnyű volt törölni a szótáramból, viszont ami már nem volt olyan könnyű, az az, hogy valóban türelmesebb legyek a mindig ráérő gyerekemmel. Hogy mindkettőnknek könnyebbé tegyem az életét, először is több időt hagytam neki, ha készülődtünk valahova. És még így is, néha elkéstünk. Az ilyen alkalmakkor arra emlékeztettem magamat, hogy csak pár évig fog megtörténni, hogy néha késünk valahonnan, csak addig, míg ő gyerek.

Amikor sétáltunk a lányommal vagy bevásárolni mentünk, hagytam, hogy ő diktálja a tempót. Ha pedig megállt, hogy megcsodáljon valamit, szándékosan félretettem a saját napirendem körül forgó gondolataimat és egyszerűen csak figyeltem őt. Olyan arckifejezéseit láttam meg így, amiket azelőtt soha. Megláttam a puha kezén a gödröcskéket, és hogy hogyan ráncolódik a szeme körül a bőre, amikor nevet. Láttam, hogyan reagálnak rá az emberek, ha leállt valakivel beszélgetni. Láttam, hogy figyel fel egy-egy érdekes bogárra vagy szép virágra. Igazi Megfigyelő volt, arra pedig rájöttem, hogy a világban nagyon kevés és az ilyen Megfigyelő. Pedig nagy ajándék ám! Ekkor jöttem rá, hogy a lányom mekkora ajándék is a zilált lelkemnek.

Immár három éve tettem az ígéretemet, hogy lelassítok, vele egyidően pedig elkezdtem naplót írni, hogy elengedhessem a zavaró gondolatokat és arra tudjak összpontosjtani, ami valóban fontos az életben. Még ma is tudatosan kell figyelenem  rá, hogy lassú tempóban éljünk. De a kislányom az élő figyelmeztető jel, hogy miért is érdemes kitartónak lennem. Az az igazság, hogy nemrég ismét emlékeztetett rá.

Nyaralás alatt ketten elbicajoztunk egy fagyizóba. Miután megvettük a fagyikat, leültünk egy padra és a lányom elragadtatással vizsgálta a tölcsérben tornyosuló jégcsodát.  Majd hirtelen elkomorult az arca és megkérdezte „Sietnünk kell, anyu?”

Sírhatnékom támadt. Arra gondoltam, hogy a sietős élet ejtette sebek talán soha nem fognak teljesen begyógyulni.

Ahogy a gyerekem várakozással teli szemekkel, kérdőn nézett rám, tudtam, hogy a választás az én kezemben van.Ülhetek magamba roskadtan azt latolgatva, hogy vajon hányszor is sürgettem már a gyerekemet az életben… vagy örülhetek annak, hogy ma másként próbálok élni.

Úgy döntöttem, a mában élünk.

“Nem, nem kell sietned, egyél csak nyugodtan” mondtam neki gyengéden. Az arca felragyogott, a vállát felszabadultan leengedte.

Ott ültünk egymás mellett és olyan dolgokról beszélgettünk, ami egy hat éves gyereket érdekel. Még az is előfordult, hogy csak ültünk csönben, mosolyogtunk egymásra és figyeltük a körülöttünk zajló életet.

Azt hittem, a lányom megeszi a teljes fagyit, de amikor az utoló falathoz ért, feltartott egy kanálnyi csöpögő, olvadó krémet és büszke hangon kijelentette „Az utolsó falatot neked hagytam, anyu!”

Ahogy a jeges krém elolvadt a számban, arra gondoltam, életem legjobb üzltét kötöttem. Adtam egy kis időt a lányomnak, cserébe pedig megkaptam az utolsó falat fagyiját és egy nagyon fontos tanulságot, miszerint a dolgok sokkal édesebbek, a szeretet pedig sokkal könnyebben utat talál magának, ha az ember nem sürgeti folyton a dolgokat.

Legyen szó

fagyizásról

virágszedésről

a biztonsági öv becsatolásáról

a tojás feltöréséről

kagylógyűjtésről

katicavizsgálódásról

vagy épp egy jó kis sétáról

Most már nem mondom azt, hogy „Erre nincs időnk”, mert azzal igazából azt mondom, hogy „Nincs időnk élni”.

Ha megállunk és az élet egyszerű, apró örömeit is át tudjuk élni, akkor élünk csak igazán.

Higgyétek el, az örömteli életet élők igazi szakértőjétől tanultam ezt!”

 A fenti cikket a http://www.csupaszivmagazin.hu/amikor-felhagytam-a-siess-mar-felszolitasokkal/

helyen találtam. : o )

KINCSET ÉRŐ SZAVAK

Nyarunk témája David Staal könyve, melyek nem hiányozhatnak a szótárunkból, ha gyermekeket nevelünk!
JÚNIUSI témánk:

"HISZEK BENNED!"

JÚLIUSI témáink:

"SZÁMÍTHATSZ RÁM!"

"NAGY KINCS VAGY NEKEM!:"

Kiinduló Ige: Ézsaiás 43;1-4.

Mai világunkban rendkívüli nagy dolog, ha valakinek egészséges önértékelése van!

Igazából azt látom, hogy mindenkinek sérült valamilyen módon az énképe, önértékelése!

Ahhoz, hogy ezt megértsük, vissza kell mennünk a kezdetekhez!

Isten, a vele való közösségre teremtette az embert. Az ember ebben a közösségben teljesedhetett ki. Ekkor volt a helyén!

A bűneset után megszakadt ez a kapcsolat. A sátán hazugságai eltorzították Istenképét, és énképét egyaránt.

-"Csakugyan azt mondta Isten?-"

(Ezzel azt sugallta, Isten hazug)

-"Olyanok lesztek, mint Isten"

(Többnek kellene lenned! Ez nem elég! Jó neked a több!)

Ezeket a torzulásokat máig hordozzuk. Minden ember vágyik egy olyan kapcsolatra, amiben megértést, elfogadást, feltétel nélküli szeretettet tapasztal. Csak ilyen közegben tudunk kinyílni. Ahogy a szeretni érdemes c. könyvben Max Lucado azt mondja: "Csak az tud szeretetet közvetíteni, aki már kapott!"

Ha a családunkban, gyermekeink előtt helyesen akarunk élni, akkor fontos, hogy minden nap megálljunk Isten előtt, és tapasztaljuk meg az ő szeretetét!!!

Csak így leszünk képesek következetesen közvetíteni a Krisztusi indulatot. (Filippi 2;5.)

A gyermek számára is fontos, hogy különlegesnek érezzék magukat! E felől, csak mi, szülők biztosíthatjuk őket! Ők még rajtunk keresztül látják Istent!

A Nagy kincs vagy nekem! üzenet átadása rendkívül fontos! Ez azt jelenti, hogy nem teljesítményéért dicsérem meg, (az az elismerés), hanem önmagáért szeretem. Ennek hangsúlyozására minden nap szükség van. Mindenféle alkalmat meg kell ragadni ennek érdekében!

Rendkívül fontos itt a szavak megválogatása! A szerző nem azt mondta a lányának, hogy ő a legjobb, legszebb, legügyesebb táncos (lánya táncfellépése alkalmával) hanem, hogy olyan volt, mintha csak nekem táncoltál volna!)

A túlzásokkal is ellenkező hatást érünk el. Csak annyit kell tennünk, hogy biztosítjuk őket szeretetünkről.

A KINCS-üzenet, érdekességtudatot közvetít!

Ha csak az elért eredményekért gratulálunk, azzal azt sugalljuk, hogy produkció nélkül, nincs értékük.

alkalmazás: 1. Egyszerűség (röviden, kornak megfelelő)

                     2. Idő és figyelem

                     3. Az üzenet legyen személyre szóló (több gyermek)

AUGUSZTUSI témáink:

"SAJNÁLOM, BOCSÁSS MEG!"

"MERT...!"

SZEPTEMBERI témánk:

"NEM!"

OKTÓBERI témánk:

"SZERETLEK!"