2013. április 15., hétfő

Te tanítsd a gyermekedet c. könyv következő fejezetei.


19.
AZ ÉTKEZÉS KÖZBENI BESZÉLGETÉS FONTOSSÁGA

 - Az étkezések, amelyeken együtt van a család, nem feltétlen csak a test táplálására szolgálhat, hanem az elme táplálására is.
- Az étkezés közbeni társadalmi érintkezés, magasabb szintű élményé tud válni számunkra. Az asztal  körüli beszélgetések kötetlenebb, felszabadultabb társalgás.
Nem feltétlen tudjuk úgy alakítani az időbeosztásunkat, hogy minden étkezést közösen töltsön a család az iskola, munka miatt. Ami leginkább megoldható az a vacsora. Keresztény családoknál a vasárnapi ebéd is (leginkább közösen zajlik. 
- Azoknál a családoknál, ahol szülők és gyermekek külön étkeznek, ki vannak rekesztve a szülők életéből, nem lesz meg számukra az egységes kapcsolat.
- Gyermekek számára „liberális nevelést” jelenthet, amikor együtt van mindenki az asztalnál, s mikor vendégek jönnek, akkor sincsenek kirekesztve, hanem részt vehetnek a beszélgetésben. Olyan általános tudást nyújthat nekik, amelyekre másként lehet, hogy nem tehettek volna szert.
- Milyen jó, ha szülők, gyermekek egyaránt megbecsülik és kihasználják az étkezések közbeni beszélgetéseket.
Tegyük meghitté az asztalközösséget. Ne bánjuk, ha gyermekeink kérdeznek, inkább legyünk hálásak a kérdéseikért.

   Számomra sokat jelentettek (jelentenek) az étkezések közbeni beszélgetések. Sok téma valahogy az asztak körül jött elő, és akkor beszéltük meg. 



20.
VEZESSÜK A GYERMEKET BARÁTAIK MEGVÁLASZTÁSÁBAN

- Többnyire mindenkinek szüksége van barátokra, még nekünk szülőknek is. Ugyan így gyermekeink számára is fontosak a barátok.
Épp ezért nagyon oda kell figyelnünk rájuk, és segítenünk kell nekik társaik kiválasztásában.
- Talán már találkoztunk olyan esettel, amikor gyermekünk olyan dolgokat tanult meg, vagy olyan hatások érték, melyek ellentétben állnak a tanácsainkkal.  Nem szabad figyelmen kívül hagyni az ilyen erőket.

- Gyermekünket akkor könnyebb megtanítani, hogy önzetlenül körültekintő, együtt érző legyen társaival, ha vannak olyan társai, akik iránt mindig gyakorolhatja a helyes lelkületet.
Mivel társaknak  nagy szerepük van gyermekek életében, annál fontosabb ügyelni rájuk, és gondosan irányítani a velük való kapcsolatot. Hiszen a rosszul megválasztott kapcsolat eltéríthetik őket.
- Arról is gondoskodnunk kell, hogy a gyermek ápolja a lehető legjobb kapcsolatot, a legkevésbé kívánatosat, pedig kerülje. Magyarázzuk el számukra, hogy előbbinek mi az előnye és az utóbbiaknak mi a hátránya. Ne engedjük ezen a téren szabadon őket. Ha ezekre figyelünk, sokat tehetünk értük.
- Szülő számára az igényli a legfőbb munkát, hogy ismerje gyermeke társait külön-külön, kinek milyen a jelleme, és hogyan hatnak gyermekünkre.
Ennek az ismeretnek megszerzéséhez szoros kapcsolat szükséges gyermek és szülő között.

  Erősítenünk kell őket minden nap, hogy saját maguk bölcsen tudják megválasztani társaikat, barátaikat. Vigyük Isten elé gyermekeinket, hogy őrizze meg őket a rossz kapcsolatoktól.
   
21.
SOSE BÜNTESSÜK A GYERMEKET HARAGUNKBAN

- Gyermekek néha nagyon bosszantóak, a szülők, pedig néha nagyon bosszúsak.
Vannak olyan helyzetek, amikor meg kell büntetnünk gyermekünket tetteikért, de helytelen, ha a ezt haragunkban tesszük. Amíg harag van a szívünkben, nem hajthatjuk végre a büntetést. – Ez az egyik olyan sérelem, amit a szülő hibájából szenved el a gyermek.
Harag: heves vért, indulatot jelent.
Büntetés: ítéletet valósít meg.
- Ezért is igényel józan értelmet, hogy pártatlanul megvizsgálhassuk az ügyet. A harag nem egyeztethető össze a helyes ítélőképességgel.
Egyetlen bíró sem lenne méltó a tisztségre, ha első benyomás alapján cselekszik, ahelyett, hogy megvizsgálná az ügyet. Ugyan így a szülő sem cselekszik méltóan, ha haragjában büntet.
- Amikor a gyermek helytelenül viselkedik, vagy beszél, egyértelműen büntetésre van szüksége. De ahhoz, hogy a büntetés igazságos legyen és annak is tartsák, megfontoltnak kell lenni, azt jelezve: nem a szenvedély következményéről van szó.
- Vannak olyan esetek, amikor a szülőnek azonnal fékeznie kell gyermeke magatartását, ilyenkor cselekednünk kell. Pl.: gyermekünk éppen megdobni készül valamelyik társát, azonnal reagálnunk kell. Megfogjuk kezét és rácsapunk. Ez azonban a rendcsináló cselekedet, nem pedig az igazságszolgáltatóé.
- Nem arról van szó, hogy ne büntessünk, hiszen tetteiknek következményei vannak, amit olykor büntetnünk szükséges.

     Magamról tudom, hogy haragból nem jó cselekedni, ezt a tettet kevésbé érti a gyermekem, mint mikor higgadt fejjel cselekszem, elmagyarázva miért is kapott büntetést. Ezeket a beszélgetéseket megjegyzi és később is emlékezni fog rá.
    Dühünk által kapott büntetés, mind a gyermeknek, mind a szülőnek árt. Legyünk következetesek, figyeljünk mi is oda tetteinkre és neveljük úgy gyermekeinket, hogy ne sérüljenek, hanem formálódjanak.  
Imádkozzunk magunkért is, hogy ne indulataink uralkodjanak felettünk, hanem Isten bölcs tanácsait tudjuk követni nevelés során. 


Nagyon hálás vagyok az elmúlt alkalomért, véleményekért, hozzászólásokért. Köszönöm a jó beszélgetést! :) 

Tanultunk egy új éneket a Baba-mama körön.

Csak Istennél csendesül el a lelkem

Csak Istennél csendesül el a lelkem,
Tőle kapok reménységet,
Csak Ő az én kősziklám szabadítóm,
Erős váram, nem ingadozom sokáig.

Bízzatok benne ti népek,
Most öntsétek ki szívetek,
Mert Isten egyedül Isten,
Az Isten a mi oltalmunk!



2013. április 11., csütörtök

Te tanítsd a gyermekedet c. könyv folytatása

13.
A kérdezősködő gyermek nevelése


A gyermek született kérdező, nem kell erre nevelni, de ebben nevelhető.
A sok kérdés miatt a szülőt az a kísértés éri, hogy elfojtsa a gyermek kérdéseit, ahelyett, hogy:
jó kérdésfeltevővé nevelné!

Minden tudás, kérdéssel kezdődik.
Folyamatos kérdezés = tudás gyarapodása.
Aki nem kíván kérdéseket feltenni, arra az értelmi éhhalál veszélye leselkedik. Az átlagos szülő többet fáradozik azon, hogy visszafogja a gyermek kérdéseit, mint hogy nevelje őt ezen a téren!
Helytelen: 
-Ne kérdezz annyit!
-Jajj, ne tegyél fel ilyen buta kérdéseket!
-Miért kérdezgetsz állandóan?
-Halálra gyötörsz a kérdéseiddel!

Helyes:
*Örülök, hogy mindent tudni akarsz!
*Mindig kérdezz nyugodtan, ha valamiről többet szeretnél tudni!
*Minél többet kérdezel, annál jobb, feltéve, hogy jó kérdéseket teszel fel!

Az átlagos gyermek, előbb-utóbb úgy érzi, hogy ha kevesebbet kérdez, annál felnőttebb lesz, és elnyomja ezt a vágyát. Mire fiatal felnőtté válik, az az egykor tudásra szomjazó, kérdésekkel teli ember, kész tudatlanságban élni, és meghalni, mintsem hogy, feltűnést keltsen olyan kérdésekkel, amelyek bosszanthatnak másokat, vagy árthatnak az ő tekintélyénrk.
Mi gátolja a szülőt, hogy megválaszolja a kérdéseket?

>Sok időt vesz igénybe.
>Nem mindig tud könnyen válaszolni, kellemetlen a számára, hogy elismerje tudatlanságát egy témában, ami a gyermeket élénken foglalkoztatja.
>Könyebb, és jó benyomást kelt, ha olyasmiről beszélget, amit ő ért, a gyermek nem.


Miben/Miért kell korlátoznunk a gyermek kérdéseit?

<pl. Édesanyja látogatójától megkérdezze, mennyi idős/miért nem olyan szép, mint az anyukája?
<Szegényabb játszótársától megkérdezze, hogy miért nincs jobb cipője/Miért anyukájának kell mosnia rájuk?!
<Ne szakítson félbe másokat azért, hogy egy őt foglalkoztató kérdést megkérdezzen!
<Mások előtt kérdezzen apjától/anyjától (személyes dolgokat).

Amikor neveljük, meg kell tanítanunk, hogy mikor, kinek tegye fel, a helyes kérdéseit!
*A Szülőhöz szabadon fordulhasson kérdéseivel!
*Örömmel kell fogadnunk kérdéseiket, melyekre őszinte választ szeretne kapni!
*Elkülöníthetünk ún. "kérdező időt" (esti lefekvés)
*Érezzük kötlességnek, hogy szeretettel, megfontolta válaszoljunk!
*Ha túl sokat kérdez valamiről, elterelhetjük más irányba.
*Egyszerűen fogalmazzunk, korának megfelelően, ne úgy, hogy az meghaladja a felfogóképességét!
*Adjunk új ismereteket, és bíztassuk, hogy idővel többet is megtudhat a dologról! 
(Pl. Napfelkelte 
Nem helyes:  Mély csillagászati ismeretekkel traktálni.
Helyes az ablakokra mutatva elmondani, melyiken, hogyan figyelheti meg, hogy a Nap K-en kel, Ny-on nyugszik.


14.
A gyermek hitének a nevelése


A hit kezdettől fogva ott a természetében, erre nem kell nevelni.
Feladat:
--->Helyes irány
--->Bölcs fejlesztés
Személybe vetett hitet értünk, nem hittételek elfogadását!
"Az a cselekedet, amellyel a bűnös ember rábízza magát egy másik személyes lényre, egy Megváltóra."
Kijelentés révén tesz szert Isten ismeretére. 
Aki az erkölcsi neveléséért felelős, annak kötelessége feltárni az Istenről szóló kijelentést.
Felfogja édesanyja/édesapja hangját --> felfogja, hogy hittel imádkozzon Istenhez, mert Ő is hallja.

1. Megtanulni hinni Istenben.
Rossz Pl. Higgyen az imádság erejében, vagy a jó viselkedés értékében: Ha jó gyerek = Áldás,
Ha rossz gyerek = Nem számíthat áldásra--> Eltávolodik Istentől, saját magatartására számíthat.
Helyes: *Elmondani, hogy Isten jobban tudja, mi a legjobb nekünk, mint mi, - örül, ha rábízzuk bajunkat, kívánságunkat, de rá kell bízni annak eldöntését!
--->Istenbe vetett hitre kell tanítanunk
--->az felkelti a jó cselekedetek utáni vágyat.
--->Isten szeretetét megismertetni Krisztussal, képviselőjével (közelsége/szeretete/hatalma). Sötétben és veszélyben, egyaránt bízzon a Megváltó együttérzésében!
Lk. 18;17. Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.
Hitre nevelés = legkényesebb, legfontosabb kötelesség.
==> a gyermek java, életének boldogsága, hatékonysága múlik ezen.
MK. 9;42 Aki botlásba visz egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek, jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák. (Vida fordítás)

15.
A nyugalom napjának megtartása


A hét minden napja az Úr napja, de egy nap különösen.
Nem az a nehézség, hogy hogyan vegyük rá annak megtartására, hanem, hogy mit jelentsen a számára!
CÉL:Megszerettetni az Isten kijelölt napján végzett kedves szolgálatot.
-->megérteni, mit jelent a nyugalom nap bölcs, és helyes megtartása!

*Az Isten számára elfogadható szolgálat alapja a szeretet legyen, ne szolgai, vonakodó magatartás, mert ez nem nyerheti el az Úr jóváhagyását!
*A nyugalom napja az Isten, és népe közötti szeretetteljes szövetség jele/jelképe.. Hagyjuk abba munkánkat/szórakozásunkat, vegyünk részt Isten imádatában!

"Ez az a nap, mit az Úr szerzett, örvendjünk, vígadjunk e napon!"

-->Ne terhes kötelesség napjának tekintsük!
-->Kisgyermekkorban kell elkezdeni!
-->Felhívni a figyelmet, a nyugalomnapra
-->Kiemelni a hét többi napjából (Öltözés/Vmi örömöt kapcsolni hozzá Pl. Ének, kedvében járhatunk, más játék)
-->Elérni, hogy kedves emlék legyen, mint (PL a szülinap, Karácsony).
-->Kihangsúlyozni, Isten szeretete minden időben mekkora!
-->A nyugalom napja ragyogóbb legyen (Bibliai könyvek, folyóíratok, makettek, Bibliai játékok)
A játék (időtöltés), pihenés, hozzá tartozhat az Istentiszteletükhöz, mint a szülőknek a Biblia tanulmányozás, Tanítás.
-->Vasárnapi ebéd
-->Nem kell ugyanazt tennie, mint a szülőknek
-->Pihenés = az elfoglaltság megváltoztatása
-Látogatás hazafelé nagymamához
-Ne ez lgyen a kemény tilalmak, sivár, és kellemetlen napja!
-Énekek, dicséretek nagyobb szerepet kapjanak!
-Történetek/Beszélgetések

A Szülő áldozata ezért:
*Idő
*Bátorság
*Elszántság
*Önmegtagadás
*Hit
*Tisztelet Isten iránt--> Örömben megnyilvánulva!


Te tanítsd a gyermekedet c. könyv folytatása


10. 
Hogyan neveljük önuralomra a gyermeket?


- Minden gyermek születésekor elkerülhetetlen küzdelem indul meg az EGYÉN és az EGYÉNISÉGet kialakító számos erő között, élete végéig. Ennek a küzdelemnek az eredményétől függ az egyén JELLEMe.

- Önfegyelem, önuralom  <- erre nevelhető a gyermek
Fontos, hogy megtanulja, különben örökre gyermek marad, ÖNMAGA RABSZOLGÁJA. Segíteni kell a szülőnek, így lehet önmaga ura.
- Már a legelső küzdelmei is, kis harcai során sok energiát veszít, kifárad, kimerül (sírás, csapkodás, rugdalózás) egyre rosszabbul érezheti magát ettől is, kifáradt. De már a beszéd megtanulása előtt képes megtanulni uralkodni magán.
A szülő FELISMERI, hogy önuralomra kell késztetni, SZERETETTEL RÁVEZETNI erre, akkor a gyermek ENGED, még ha nem is tud beszélni. (Szeretettel kezelt hiszti:  csillapodjon, de szeretem – biztosítom, de amit tesz, nem jó, nem ér célt.)
Fájdalom esetén is sírnak, ijedelem. De segíteni  kell kezelni ezt, BIZONYOS FOKÚ ÖNURALOMra.

MEG LEHET TANÍTANI ERRE!

SOSEM SZABAD JUTALOMMAL nyugalomra késztetni, hanem józan önuralomra. Pl. az édesség adása síráskor - > egyik rosszat a másik rosszal váltjuk fel.
Példa, kisfiú a földön kapálózik, visít... Majd: „Nagyi, nagyi, le akarok csillapodni, hol vannak a cukorkáid?”  -- Ez csak ezt a magatartást hívja elő.
Élvezet kedvéért rossz természetet színlelnek. - > Hamarosan rossz természetű is lesz.

A józan önuralom a gyermek javára válik, élete végéig. Amit ő maga ér el. Ezeket mind a gyermeknek kell megtanulni!

Szülőnek segíteni kell, hogy a gyermek megtanulja, hogyan 
- ne nevessen amikor olyan helyen van, ahol nem illik, nem szabad
- ne sírjon
- ne beszéljen
- ne egyen, ha az orra előtt van akkor sem, ha olyan helyzetben van
- ne szaladgáljon
- mindig a legjobbat mondja (illemtudó)
Mind nevelés kérdése – önuralmat tanul.

-- >  Felnőttkorban a munkájában is jobb lesz ha ezeket megtanulja.


11.
 Hogyan szoktassuk le a gyermeket a szülő nyaggatásáról?


Szülők nyaggatása  - SOHASEM HELYES. Ha a gyermek ezt teszi, azért a szülő a hibás. Könnyen le lehet őket szoktatni.
NYAGGATÁS: rábeszélés, küszködés, huzavonát, követelőző zaklatást (vagy rábírást) jelent.
Gyermek gyakran nyaggat, ha valamit vár a szülőtől, amit nem kaphat meg mikor először kéri. Rájuk akarja kényszeríteni  a gondolkodását, vagy zaklatásával hat.

Aki elsőre megkap (mindent) az nem nyaggat. Aki soha nem kapott volna valamit nyaggatás árán, az sosem próbálkozik ezzel. De egyszer célt ért, így alkalmazza. A szülő a hibás, ő a felelős.
Ez mindig a mindennapi szükségleteken túli vágyakra irányul. Vajas kenyérért, vízért sosem nyaggatnának, azt elég egyszer kérni.

Ki ragaszkodik kitartóbban az álláspontjához? – legtöbb szülő enged az ilyen konfliktusokban (Egyáltalán már eljutottak a nyaggatásig, az már baj.)
Szülök   -  belefáradnak
                - megindulnak a gyermek buzgóságán.  Szeretettel akarnak lenni felé.
                - elhamarkodott volt az első válaszuk, átgondolták azóta

-ELUTASÍTÁS elsőre   --> NYAGGATÁS  --> TELJESÍTÉS  -->  --> arra NEVELIK, hogy az erőszakoskodás FONTOS a boldogulásban  --> így a gyermek nem szokik le
Az ilyen esetekben a gyermek nem a szülei bölcsességeit, ítélőképességét tekinti irányadónak. Nincs őszinte tisztelete a szülő iránt.
Fontos arra NEVELNI, hogy ne nyaggasson és ne várjon ettől semmiféle hasznot.
Amikor a gyermek szívességet kér, nem szabad
 - elhamarkodottan
- meggondolatlanul    válaszolni.
Ha szükséges válasz előtt inkább TEGYEN FEL KÉRDÉSEKET, hogy jobban megértse a szituációt, vagy HALASSZA el a válaszadást.

Szeretettel de határozottan kell válaszolni – hogy eszébe se jusson nyaggatni.


12. 
Formálható-e a gyermek ízlése?


A gyermeket szinte minden étel és ital szeretetére rá lehet nevelni, akár jó vagy rossz táplálék.

Gyermek örököl ízlést – de megváltoztatható neveléssel.

Trópusokon – lédús gyümölcsök – szereti
Sarkvidéki gyermek – halból és olajból készült zsírosabb ételek – szereti
Ami a fő táplálék, amit adunk neki, azt szereti!
Gyökerek, bogyók, nyers hús, szárított sáska, szöcske, tej, méz – melyik vidéken mi az alapvető élelem, az neki a természetes, azt szokja-szereti meg.
Megtanulja szeretni, amit éhsége csillapítására kap. Tudja élvezni az elérhető, számára hasznos ételeket.

Sokan nem foglalkoznak a gyermek ízlés nevelésével, vagyis nagyon keveset törődnek ezzel. A gyermek azt kap enni, amit a legkönnyebb beszerezni, vagy legszívesebben fogyaszt a szülője. Ha együtt ülnek asztalhoz, ugyanazt adják neki, még ha nem való akkor is, konfliktus elkerülésből, lágyszívű, engedékeny szülők, szeretetük bizonyítására a gyermek ínyére való dolgokat adnak, vagy amit a szülők a legjobban kedvelnek. Ez néha káros is, hasa is megfájdulhat…
Jóságos szülő, engedékeny, hogy csak kenyérbél - széle nem, vagy csak hús - főzelék nem…
Meg kell fékezni és elhagyják a furcsa szokásokat. Ha elnézőek vagyunk, akkor viszont erősítjük ezeket.
Hibáztatható az anya, ha nem adja mert a gyermek nem szereti… pedig jó lenne. Ha nem tartaná jó dolognak, és azért nem adná, az érthető lenne.
(Van amit azért nem ad, mert ételallergiát okoz, veszélyes lehet, ha adná – az nem az anya hibája)

Gyermeket rá lehet NEVELNI , hogy szeresse amit ennie kell, és tartózkodjon attól ami fogyasztásra neki nem a legjobb.  < -- Bölcs nevelés

Példa, egy amerikai család, 8 gyerek (4 fiú + 4 lány) Korlátozott anyagi lehetőségek. Nagy odafigyeléssel választott ételt a nevelő.
- Ha rossz ízű volt, várhattak, amíg készek nem lesznek megenni. Nem erőltették, nem sürgették. Megehették vagy otthagyhatták.
 - Ha úgy döntöttek nem kérik, akkor a következő étkezésnél ugyanazt kapták. vagy ahhoz hasonlót  - - > éhség elég kedvet nem adott nekik, ahhoz, hogy őszinte örömmel elfogyasszák
 Ezek a gyermekek MEGTANULTÁK azt enni amit kell. -> uralkodtak az étvágyukon, ahelyett, hogy annak rabjává váltak volna!

-Édességet kedvelik a gyerekek
-Fűszereket szülők kedvelik
    Ezek nem hasznosak, nem is tartják annak, mégis azt adják. Gyermek kívánsága, Szülő gyengesége miatt!

Bölcs szülő arra neveli, hogy étkezések között ne egyen édességet és ne fűszerezzék az ételt. Több ilyen szülő és gyermek kellene. Nem a gyermek hanem a szülő jelenti a problémát.
Másik példa, Amerikából hozott, Sheatlandi pónilovak megszokták, hogy halat ettek. Ezért az új helyükön nem ették meg a szénát egy ideig. Végül sikerült rászoktatni, hogy ugyanolyan élvezettel ette.
Csukamájolaj undorító + Nevelés = Megszeretik
Savanyú italok, keserű kávé +Következetes nevelés = Megszerették amitől undorodtak

Szülő FELADATA megfelelő egészségügyi tanács alapján, mit szeressen a gyermek – erre NEVELJE.
Az evés is és az öltözés is.






Te tanítsd a gyermekedet c. könyv folytatása

7.
A gyermek kívánságainak bölcs megtagadása



Ez a fejezet nagyon kemény igazságokat fejteget.

Hát nem az a szülő legnagyobb boldogsága, hogy teljesíti gyermeke kívánságát, ha módjában áll?

A legnagyobb öröm látni a gyermek ragyogását, s ha szerencsénk van, puszit is kapunk.
Ezzel szemben a könyv ezt írja:
"A puszta létfenntartáshoz szükséges élelem, és ruházat megtagadása után, a legkegyetlenebb dolog, amit egy gyermekkel tehetünk, ha minden kérését teljesítjük. 
Bármely gyermek számára káros, ha:
     -mindig kedvenc ételét eheti
     -a húsból a kedvenc részt kap
     -úgy öltözik, ahogy akar,
és egyáltalán, mindig úgy, és akkor történnek a dolgok, ahogy ő akarja.

Az ilyen gyermek nemigen állja meg a helyét a mindennapi életben, és megpróbáltatásokban.
Egyetlen felnőtt sem kap meg mindent, amit akar, vagy ami másoknak van.
Ezért, a gyermeknek is idejében meg kell tanulnia, az önuralmat, és vágyainak leküzdését!!!

Ha gyermekkorában megtanulja az önmegtagadást, nagylelkűséget, élvezni a keveset, ami van, és tűrni az esetleges hiányt, a felnőtt élet valósága közben könyebb, és boldogabb élete lesz!

A mai életszínvonal, messze magasabb az előző generáció életszínvonalánál. Meggyőződésem, hogy ők még sokkal jobban értették a Mt. 5;25-34-t!

Ha csak az otthoni körülményekre gondolok, annyi a játék, hogy egy óvodának elég lenne...stb.
Divatos ruhák, bőséges és finom élelem. (Pl. sosem kaptam Barbi babát)

Tanulmány:   várakozás hiánya ---->ingerszegénység
Pusztai vándorlás. kenyér/víz/hús

8.
Tartsuk tiszteletben a gyermek egyéniségét


Ebből a fejezetből leginkább azt tanultam, hogy a gyermekeket ugyanolyan jogok, és tisztelet illeti meg, mint a felnőtteket!
Miért?
Mert minden gyermek egy új egyéniség, mint ahogy mi magunk is egyediek vagyunk.
Hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni, és a gyermek jogait, érzéseit, figyelmen kívűl hagyni.
A felnőttek nem felsőbbrendűek, és fontosabbak a gyermekeknél.
A felnőtteken többet kérnek számon!
nagyobb a felelősségük!
Ha visszaemlékszünk egykori önmagunkra, láthatjuk, hogy már egészen kicsi korban volt világképünk, kapcsolataink (Istennel/emberekkel), és ez csak fejlődött, de nem a felnőtt korral jött létre.
Nem véletlen, hogy Jézus is olyan nagy figyelmet fordított a kisgyermekekre, és példálózott velük.
(Mt. 18;10.)


9.
A nevelés egyik módszere: hagyjuk békén a gyermeket




A cselekvéstől való tartózkodás a MAGA IDEJÉBEN és helyén, éppolyan fontos, mint a cselekvés, s ez az igazság a gyermeknevelésben ugyanúgy érvényes, mint másutt.

Ez a fejezet a túlnevelésről szól, arról, hogy a nevelést is túlzásba lehet vinni.

Ez a leggyakrabban a tiltásokban, és parancsolgatásokban nyilvánul meg.
Ha állandóan fegyelmezzük és igazgatjuk a gyereket.
Ez a veszély általában akkor áll fenn, ha nagyon jó szülők akarunk lenni, esetleg jobbak, mint a mi szüleink voltak.
Ha túl lelkiismeretesen végezzük a dolgunkat ---> Következménye, hogy a gyermek megkérdőjelezi a szülői tekintélyt, engedetlenné válik.
Ha belegondolunk, ez természetes, hiszen valahogy ki kell vonnia magát ez alól a túlzott szigor alól.
Természetesen nem hiányozhatnak a tiltások és utasítások, de gyakran erőteljesebben nevel a bölcs magárahagyás!
Ez a szülő részéről erkölcsi tartást és bölcsességet igényel!
Ha a nevelő semmit nem tesz, sokszor ez a legjobb, amit tehet!
Isten minderre példát ad!



Vörösné Hetényi Boglárka

2013. április 9., kedd

Te tanítsd a gyermekedet c. könyv folytatása



4.
Hogyan ismerjük fel, 
milyen egyéni nevelésre van szüksége a gyermekeknek?

Amikor a gyermek megszületik és elkezdi az életet akkor még „önmaga”. De mivel nevelgetjük őket, formálódik az „én”.

Hogyan deríthetjük ki, hogy miben kell őket visszafognunk vagy változtatnunk?

- Igazán meg kell ismernünk gyermekünket, ahhoz hogy megláthassuk erősségüket és gyengeségüket.
- Fontos, hogy vegyük észre erősségüket és gyengeségüket. Mindegyiküknél más és más az erősség és a gyengeség, ezért nem biztos, hogy egyforma irányt kell alkalmaznunk a nevelésükben.

- Gyermekeink saját elképzeléseikért képesek tanulni, dolgozni, hogy elérhessék. De amelyek nem érdeklik őket, már nem olyan lelkesedéssel fogadják.
Ezek akadályozzák őket az igazi férfivá/nővé válásban. Ebben is fontos nevelnünk gyermekeinket.

Mi szülők ne engedjük egyoldalú emberré válni őket, segítsünk számukra megtalálni a helyes irányt.

5.
Az akaratot nem megtörni, hanem nevelni kell!

Gyermekeink foglalkozása során fontos nevelnünk az akaratukat.
Az akarat nevelése nem egyenlő az akart megtöréssel.

Akarat megtörése: Ilyenkor a gyermeket külső befolyásnak tesszük ki, ennek hatására cselekszik.
Akarat nevelése: Olyan hatásnak tesszük ki gyermekeinket, amely által önként helyesen cselekedjenek. 

- Szükséges, hogy helyes meder felé irányítsuk akaratukat, ezáltal tudnak helyes dönteni, cselekedni a mindennapokban.
- Nem elnyomni kell őket, hanem nevelni! 
- Isten számunkra is megadta, azt a kiváltságot, hogy használjuk az akaratunkat. De nem mindegy, hogyan és mire használjuk.
„Lásd eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Ezért parancsolom ma neked, hogy szeresd az Urat, járj az ő útjain, tartsd meg parancsolatait, rendelkezéseit és döntéseit, és akkor élni és szaporodni fogsz, mert megáld téged Istened, az Úr azon a földön, amelyre bemégy, hogy birtokba vedd.” (5. Mózes 30:15-16)
 - Amit választunk, annak következményét vállalnunk kell.
- Tanítsuk gyermekeinket az Ige fényében, hogy az akaratuk formálódjon Isten akaratához, megtanulva, hogy merjék magukat Istenre bízni. Mert Ő az aki munkálkodik bennünk és gyermekeink életében.

 6.
A „kell” helye a nevelésben

Fontos szerepet játszik gyermekeink bölcs nevelésében a fegyelmezés.

- Megfontolt fegyelmezés érték.
- Szükséges gyermekeinknek megtanulni, hogy vannak szükséges dolgok, amelyeket meg kel tenniük, még ha számukra nem tetszik. Vannak olyan, „ún. kötelességük”, amelyeket el kell végezniük (Pl.: Meg kell tanulniuk időben lefeküdni, hogy reggel, feltudjanak kelni. Házi feladat elkészítése stb.)
- Ha nem tanítjuk őket, később ezért szenvedhetnek.
- Legyen meg a tanulás időszaka, de jó ha vannak más feladataik is, mint pl.: rendrakás, mosogatás stb.

- Fontos a példamutató élet gyermekeink előtt: bennünket szülőket figyelnek, látnak gyermekeink, ne csak beszéljünk nekik, hanem cselekedjünk is.
- Segítsük, lelkesítsük őket, hogy minél hamarabb megtanulják a feladataik pontos elvégzését.