7.
A gyermek kívánságainak bölcs megtagadása
Ez a fejezet nagyon kemény igazságokat fejteget.
Ez a fejezet nagyon kemény igazságokat fejteget.
Hát nem az a szülő legnagyobb boldogsága, hogy teljesíti gyermeke kívánságát, ha módjában áll?
A legnagyobb öröm látni a gyermek ragyogását, s ha szerencsénk van, puszit is kapunk.
Ezzel szemben a könyv ezt írja:
"A puszta létfenntartáshoz szükséges élelem, és ruházat megtagadása után, a legkegyetlenebb dolog, amit egy gyermekkel tehetünk, ha minden kérését teljesítjük.
Bármely gyermek számára káros, ha:
-mindig kedvenc ételét eheti
-a húsból a kedvenc részt kap
-úgy öltözik, ahogy akar,
és egyáltalán, mindig úgy, és akkor történnek a dolgok, ahogy ő akarja.
Az ilyen gyermek nemigen állja meg a helyét a mindennapi életben, és megpróbáltatásokban.
Egyetlen felnőtt sem kap meg mindent, amit akar, vagy ami másoknak van.
Ezért, a gyermeknek is idejében meg kell tanulnia, az önuralmat, és vágyainak leküzdését!!!
Ha gyermekkorában megtanulja az önmegtagadást, nagylelkűséget, élvezni a keveset, ami van, és tűrni az esetleges hiányt, a felnőtt élet valósága közben könyebb, és boldogabb élete lesz!
A mai életszínvonal, messze magasabb az előző generáció életszínvonalánál. Meggyőződésem, hogy ők még sokkal jobban értették a Mt. 5;25-34-t!
Ha csak az otthoni körülményekre gondolok, annyi a játék, hogy egy óvodának elég lenne...stb.
Divatos ruhák, bőséges és finom élelem. (Pl. sosem kaptam Barbi babát)
Tanulmány: várakozás hiánya ---->ingerszegénység
Pusztai vándorlás. kenyér/víz/hús
8.
Tartsuk tiszteletben a gyermek egyéniségét
Ebből a fejezetből leginkább azt tanultam, hogy a gyermekeket ugyanolyan jogok, és tisztelet illeti meg, mint a felnőtteket!
Miért?
Mert minden gyermek egy új egyéniség, mint ahogy mi magunk is egyediek vagyunk.
Hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni, és a gyermek jogait, érzéseit, figyelmen kívűl hagyni.
A felnőttek nem felsőbbrendűek, és fontosabbak a gyermekeknél.
A felnőtteken többet kérnek számon!
nagyobb a felelősségük!
Ha visszaemlékszünk egykori önmagunkra, láthatjuk, hogy már egészen kicsi korban volt világképünk, kapcsolataink (Istennel/emberekkel), és ez csak fejlődött, de nem a felnőtt korral jött létre.
Nem véletlen, hogy Jézus is olyan nagy figyelmet fordított a kisgyermekekre, és példálózott velük.
(Mt. 18;10.)
A felnőtteken többet kérnek számon!
nagyobb a felelősségük!
Ha visszaemlékszünk egykori önmagunkra, láthatjuk, hogy már egészen kicsi korban volt világképünk, kapcsolataink (Istennel/emberekkel), és ez csak fejlődött, de nem a felnőtt korral jött létre.
Nem véletlen, hogy Jézus is olyan nagy figyelmet fordított a kisgyermekekre, és példálózott velük.
(Mt. 18;10.)
9.
A nevelés egyik módszere: hagyjuk békén a gyermeket
A cselekvéstől való tartózkodás a MAGA IDEJÉBEN és helyén, éppolyan fontos, mint a cselekvés, s ez az igazság a gyermeknevelésben ugyanúgy érvényes, mint másutt.
Ez a fejezet a túlnevelésről szól, arról, hogy a nevelést is túlzásba lehet vinni.
Ez a leggyakrabban a tiltásokban, és parancsolgatásokban nyilvánul meg.
Ha állandóan fegyelmezzük és igazgatjuk a gyereket.
Ez a veszély általában akkor áll fenn, ha nagyon jó szülők akarunk lenni, esetleg jobbak, mint a mi szüleink voltak.
Ha túl lelkiismeretesen végezzük a dolgunkat ---> Következménye, hogy a gyermek megkérdőjelezi a szülői tekintélyt, engedetlenné válik.
Ha belegondolunk, ez természetes, hiszen valahogy ki kell vonnia magát ez alól a túlzott szigor alól.
Természetesen nem hiányozhatnak a tiltások és utasítások, de gyakran erőteljesebben nevel a bölcs magárahagyás!
Ez a szülő részéről erkölcsi tartást és bölcsességet igényel!
Ha a nevelő semmit nem tesz, sokszor ez a legjobb, amit tehet!
Isten minderre példát ad!
Vörösné Hetényi Boglárka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése