TE TANÍTSD A GYERMEKEDET!

H. CLAY TRUMBULL, a címben említett könyve a támpont, ebben a félévben a találkozóinkon. Fontos, érdekes területeket érint a gyermeknevelésben! Szeretnénk megosztani veletek is, kis összefoglalókban, a témákat, minden kéthétben! A találkozókon beszélgetünk is; a témákkal kapcsolatos véleményünket, tapasztalatunkat, gondolatainkat osztjuk meg egymással. Ha teheted, gyere el, mert a beszélgetésekről lemaradsz! Ha földrajzilag távol vagy, mégis érdekel a téma, akkor neked szól ez a blog.

1.

MIT JELENT A GYERMEKNEVELÉS?

"Nevelés" és "Tanítás" szavakat gyakran felcseréljük.

A szükebb értelemben vett "Gyermeknevelés", a gyermek személyes adottságainak és képességeinek formálását, fejlesztését, irányítását jelenti, a "Tanítás" pedig a kívülről jövő tudás átadását.

Tanítás: tudást ad át, az elmét tölti be, olyasmit ad a gyereknek, amivel korábban nem rendelkezett

Nevelés: cselekvésre késztet, készséget, jártasságot eredményez, a szokásokat formálja, lehetővé teszi, hogy felhasználja a megszerzett tudást.

Tanítunk gyakorlati (beszéd, járás...), és elméleti dolgokat ( a szavak jelentésére, és igazságokra), valamint tanulási módszerekre, melyekkel további igazságokat ismerhet meg.

I. Egyik sem éri el az optimális hatást a másik nélkül.

A nevelés jóval a tanítás előtt elkezdhető!

Ránevelhetjük, hogy bölcsőben v. ágyban aludjon el, világosban v. sötétben, zajos, v. csendes szobában.

Meghatározott etetési időpontokra, vagy ha akar valamit sírással követelje, ill. akkor kapja meg, ha csöndben marad.
A NEVEL szó 2 x szerepel a (héber) Bibliában, az Ószövetségben, és nincs megfelelője az Újszövetségben.
I.Mózes 14;14. Azokra az emberekre utal, akik Ábrahámnak "a hívők Atyjának" házában nőttek, "nevelkedtek".
Példabeszédek 22;6. A szülőnek kötelessége, bölcs körültekintéssel "nevelni" gyermekét!
A nevelés a gyermek születésekor kezdődik, addig, míg gyerek marad.
Nem változtatja meg a természetét, azonban azt igen, ahogyan ennek a természetnek a jelét adja.
Nem ruházza fel új jellemvonásokkal, hanem készteti, hogy ezekből egyeseket elnyomjon, legyőzzön, másokat előtérbe hozzon, fejlesszen. A gyermek újra formálását jelenti.

A GYERMEK NEVELÉSE KÖTELESSÉGÜNK.

Sok szülő szeret, és utat mutat, ahelyett, hogy szeretne, és nevelne.

Hűségesen mutatják meg nekik, mi a feladatuk, ahelyett, hogy rávezetnék annak teljesítésére.

II:Sok szülő teret enged, hogy gyermeke kiélje természetes hajlamait. Pl. nyugtalan, feldúlja a házat, barátoknál minden az ő akarata szerint történik -> bízik a szülő abban, hogy legnagyobb hibáit, majd kinövi.

Másik Pl: egy jó anya sokat gyötrődik, mert kisfia annyira bátortalan, hogy úgy érzi, megszégyeníti őt idegenek előtt. nem válaszol, nem köszön...

A gyermekek szinte mindenre nevelhetőek.

Természetes hajlamaikat annyira megváltoztathatjuk, hogy ne kerüljenek előtérbe kellemetlen tulajdonságaik.

Az a szülő, aki nem ismeri fel, hogy gyermekeinek nevelése éppúgy lehetséges, mint a tanításuk, nem él egyik legnagyobb szülői kiváltságával, és nem teljesíti a gyermekeivel szembeni legfontosabb feladatok egyikét!

FELADAT: - Kideríteni, mi hiányzik a gyermekből, és segíteni

                   - Megállapítani, mely tulajdonságokkal rendelkezik túlzott mértékben, és ezeket meg kell       fékezni.=> meg kell ismerni a gyermek szükségleteit, és ennek megfelelően nevelni.

Nincsenek tökéletes gyerekek (: o ) mint ahogy felnőttek sem)

Mindegyikről elmondható, hogy egyes területeken korlátoznunk, más területen ösztönöznünk kell őket => bölcs keresztény neveléssel, kiegyensúlyozott jellem felé halad.

A GYERMEKNEVELÉS LEHETŐSÉGEI, KORLÁTAI

Nem nevelhetjük gyermekeinket egyformán! Nem nevelhetjük őket olyan képességek hasznosítására, melyekkel nem rendelkezik! Kihasználhatjuk az összes lehetőségét, de nem használhatunk ki, más gyerekben rejlő lehetőségeket.

 A gyermeknevelésnek a szóban forgó gyerek adottságai szabnak határt, és korlátozzák a nevelés lehetőségeit! Pl. egy vak gyermek megtanulhatja használni érzékszerveit egyre jobban, de a színek között nem fog tudni különbséget tenni.

A gyermeknevelés korlátait könyebben fel szokták ismerni, mint a lehetőségeit!

nagyrészt a nevelés dönti el, azt a kérdést, hogy a gyermek jó mozgású, vagy esetlen; szelíden, vagy durván bánik társaival; figyelmesen, vagy tapintatlanúl viselkedik másokkal; akadékoskodó, vagy megfelelő határok között könnyen kezelhető; napi kötelességeinek teljesítésében pontos, vagy rendszertelen, kapkodó; hűséges vagy hanyag tanuló; szorgalmas-e, vagy lusta; az evés, öltözködés, olvasás, szórakozás, barátok terén kifinomult, vagy gyenge ízlésű.

Mindezek a tulajdonságok jelzik, milyen nevelésben részesűlt, vagy milyenre lett volna szüksége!

...Hát volt miről beszélgetnünk! Ugye benned is lettek kérdések, a nevelésedet illetően! Reméljük, neked is segít átgondolni egy-két dolgot! 

Dócziné Viola

és egy kis kedvcsináló:

egy hét múlva arról olvashattok:

 Hogyan ismerhetjük fel, milyen egyéni nevelésre van szüksége a gyermeknek?/ Az akaratot nem megtörni, hanem nevelni kell/ A kell helye a nevelésben.